Élt egyszer egy Ludovico di Leonardo Buonarroti Simoni Caprese szép hosszú nevű olasz nemes ember, aki sosem értette meg fia nagyságát, ezért verte őt és közben azt mondta neki: 

  • Az én gyermekem ne a keze munkájából éljen meg. 

Így egy ideig az apai szigornak köszönhetően a gyermek nem is használta kezeit. 

Aztán évekkel később, amikor már a fiú zsenialitása nyilvánvaló volt egy herceg meglátogatta őt.  A vendég meglepődve tapasztalta, hogy a mester bámul egy 6 méter magas elfaragott és félig tönkre tett márványtömböt. Nyilvánvalóvá vált neki, hogy igazak a pletykák miszerint az elmúlt 4 hónapban a mester folyamatosan körbejárta és csak bámulta a márványt. 

Így a herceg feltette a kézenfekvő kérdést: 

  • Mit művel mester? 

Mire ő megfordult és azt súgta a herceg fülébe: 

  • Sto lavorandoDolgozom. 

3 évvel később a márványtömbből megszületett a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása, amit a mai napig csak csodálattal lehet nézni, a Dávid szobor. 

A hányatott sorsú mester akiről szólt az elbeszélés pedig nem más, mint a képzőművészet egyik legnagyobb alakja Michelangelo. 

Miért is osztottam meg veled ezt a történetet? 

Mert minden nagyszerű teljesítmény a tervezéssel, az alapok lerakásával kezdődik. Azaz, hogy az ember tisztán lássa a tettei következményét és pontosan tudja a cselekedetei hová fogják vezetni. 

3-4 hónapnyi tervezett munka eredményeképpen olyan magosságokba tudunk repülni, amit lehet, hogy ma még el sem tudunk képzelni. Ez a pár hónapnyi esetleg 1-2 évnyi munka, képes lehet arra, hogy a jövedelmünk milliós nagyságrendű legye és azt az életet tudjuk élni amit az álmainkban képzeltünk el magunknak.

Szólj hozzá Facebookal

Pin It on Pinterest