Stressz. Szívünk gyorsabban ver tőle, légzésünk felgyorsul, homlokunk pedig az izzadságtól gyöngyözni kezd. A stresszt mind ez idáig a közegészségügy ellenségeként kezelték, egy új kutatás azonban felfedi, hogy a stressz csak abban az esetben van rossz hatással egészségünkre, ha így gondolkodunk róla. Kelly McGonigal pszichológus arra sarkall, hogy pozitívumként tekintsünk a stresszre, és bemutatja a stressz csökkentésének eddig ismeretlen eszközét: a másokkal való kapcsolatteremtést.
A vallomásom a következő: egészségpszichológus vagyok, a küldetésem pedig: segíteni az embereknek boldogabbá és egészségesebbé válni. Attól félek azonban, hogy valami, amit az elmúlt 10 évben tanítottam, több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, és mindez a stresszel hozható összefüggésbe. Évek óta mondogatom az embereknek, hogy a stressz beteggé tesz. Megnöveli mindennek a kockázatát; a megfázástól kezdve a szív- és érrendszeri betegségekig. A stresszt alapvetően ellenséggé változtattam. Azóta azonban megváltozott a véleményem a stresszről, és ma az önök véleményét is meg szeretném változtatni róla.
Hadd kezdjem azzal a tanulmánnyal, mely felnyitotta a szemem, hogy meg kell változtatnom a stresszhez való hozzáállásomat. Ez a tanulmány nyolc éven keresztül követett nyomon 30 000 felnőttet az Egyesült Államokban; a kutatást azzal kezdték, hogy feltették a kérdést: „Mennyi stresszt tapasztalt az elmúlt egy évben?” Megkérdezték továbbá: „Ön hisz abban, hogy a stressz ártalmas az egészségére?” Aztán halálozási nyilvántartások segítségével kiderítették, hogy a megkérdezettek közül kik hunytak el.
