Élt egyszer egy Ludovico di Leonardo Buonarroti Simoni Caprese szép hosszú nevű olasz nemes ember, aki sosem értette meg fia nagyságát, ezért verte őt és közben azt mondta neki:
- Az én gyermekem ne a keze munkájából éljen meg.
Így egy ideig az apai szigornak köszönhetően a gyermek nem is használta kezeit.
Aztán évekkel később, amikor már a fiú zsenialitása nyilvánvaló volt egy herceg meglátogatta őt. A vendég meglepődve tapasztalta, hogy a mester bámul egy 6 méter magas elfaragott és félig tönkre tett márványtömböt. Nyilvánvalóvá vált neki, hogy igazak a pletykák miszerint az elmúlt 4 hónapban a mester folyamatosan körbejárta és csak bámulta a márványt.
Így a herceg feltette a kézenfekvő kérdést:
- Mit művel mester?
Mire ő megfordult és azt súgta a herceg fülébe:
- Sto lavorando. Dolgozom.
3 évvel később a márványtömbből megszületett a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása, amit a mai napig csak csodálattal lehet nézni, a Dávid szobor.
A hányatott sorsú mester akiről szólt az elbeszélés pedig nem más, mint a képzőművészet egyik legnagyobb alakja Michelangelo.
Miért is osztottam meg veled ezt a történetet?
Mert minden nagyszerű teljesítmény a tervezéssel, az alapok lerakásával kezdődik. Azaz, hogy az ember tisztán lássa a tettei következményét és pontosan tudja a cselekedetei hová fogják vezetni.
3-4 hónapnyi tervezett munka eredményeképpen olyan magosságokba tudunk repülni, amit lehet, hogy ma még el sem tudunk képzelni. Ez a pár hónapnyi esetleg 1-2 évnyi munka, képes lehet arra, hogy a jövedelmünk milliós nagyságrendű legye és azt az életet tudjuk élni amit az álmainkban képzeltünk el magunknak.