Hollywoodnak fel kell hagynia a világ valódi arca szembeni ellenállással, mondja America Ferrera, színész, rendező, aktivista. Felvázolja a pályafutása körvonalait, és a különböző kultúrák valódi szemléltetését követeli, valamint változtatást a történeteink elbeszéléseiben. „A jelenlét esélyt szül,” mondja. „Akiket látunk boldogulni a világban, azokon keresztül tanuljuk meg, hogy hogyan lássuk önmagunkat, hogyan határozzuk meg az értékeinket, és hogyan álmodjunk a jövőnkről.”
Gyerekkoromban a családom vöröscsempés nappalijában a Gypsy című tévéfilm zenéjére táncoltam és énekeltem a képernyőn szereplő Bette Midlerrel. Kilencévesként sürgető és égető vágy fűtött e sorok éneklése közben, mivel nekem is volt egy álmom. Arról álmodoztam, hogy színésznő leszek. Igaz, hogy a tévében és filmekben soha nem láttam senkit, aki úgy nézett ki, mint én. Igaz, hogy szüleim, barátaim és tanáraim folyton óva intettek, hogy a hozzám hasonlóknak nincs sikere Hollywoodban. De amerikai vagyok. A nevelésem része volt a hit, hogy bárki elérhet bármit, függetlenül attól, hogy milyen a bőröm színe, hogy a szüleim Hondurasból vándoroltak be, és hogy nem volt semmi pénzem. Az álmomnak nem kellett könnyűnek lennie, csak elérhetőnek.
America Ferrera | Az önazonosságom szupererő, nem pedig akadály
